|
Weöres Sándor
Boldog
Boldog a levegÅ‘, e hÃg kÅ‘,
mikor elvegyül
az élő ember-lehelettel,
boldog a csönd,
ha meghalhat az emberi daltól,
boldog, boldog a vÃz sodra,
amint az emberi szÃvdobogás
elevensége telÃti,
és boldog a szÃn, évszakonként
változva az emberi arcon,
ó, boldog a sok dajkáló elem,
csak ember kivánna
önmagának örülni
és boldogtalan.
Az oldal tárhely és domain szolgáltatója a Gyümölcstárhely
| |
